Akár Sümegh szomszédainál is lehetnek a Seuso-kincs egyes darabjai
Többen látták Magyarországon a kincset az 1970-es években, kézbe vették, tisztogatták darabjait, és minden bizonnyal rejtegetnek még néhány tárgyat közülük, tudhatjuk meg Hajdú Éva egykori miniszteri biztos, újságíró A Seuso-kincs című kötetéből, amelyet szerdán mutattak be az Örkény Könyvesboltban.
Hány darabból áll "Magyarország családi ezüstje"? Senki sem tudja megmondani. A szakma biztosan 14 darab 4. századi római kori ezüstleletről tud, az egykori szemtanúk, a megtaláló, Sümegh József ismerősei, szomszédai, barátai 40 darabot említettek, míg Halim Korban libanoni kereskedő több mint 250 darabról beszélt, amikor eladásra kínálta Lord Northamptonnak, akitől idén márciusban hét nagyobb darabot vásárolt meg a magyar állam.
A rendkívül kalandos sorsú leletet – a magyar rendőrség 1990-ben indított, majd 2000-ben újranyitott nyomozásának jelenlegi információi szerint – az 1970-es években kutatta fel a Balatonhoz közeli Polgárdi környékén egy amatőr régész, Sümegh József, akit kamaszkorától érdekeltek a régiségek. A nyomozók munkája során a megkérdezett környékbeliek beszámolójából az derült ki, hogy a Polgárdi-Ipartelepek kőbányájának robbantás-előkészítője 1975 körül nagy értékű, megfeketedett, ezüstnek látszó régiséget talált kettő (!) darab rézüstben, olvashatjuk a könyvben. Azt senki nem tudta megmondani, hogy honnan kerültek elő a leletek. Sümegh hivatalos bejelentést nem tett, így elképzelhető, hogy a kincs darabjait az illegális műkincspiacon kívánta értékesíteni.
A megkérdezett ismerősök, szemtanúk közül többen látták, kézbe vették, sőt többeknek Sümegh oda is adta tisztításra a kincseket. Hajdú Éva a könyvbemutatón elmondta, egy olyan szóbeszédet is hallott, amely szerint néhány ismerős az egyik rézüstre alkudozott, mondván, pálinkafőzésre tökéletesen alkalmas.
A kiskatonaként szolgáló huszonéves fiatalember az 1970-es évek második felében több darabot is értékesített a leletek közül, ekkor döbbent rá, mekkora értékkel bíró kincslelet van a birtokában. A most megjelent könyv szerzője azt is elmondta, hogy az amatőr régész édesapja alkoholista volt, és az is megesett, hogy a kocsmában egy-egy üveg borért kisebb ezüstdarabokat is odaadott, így gyakorlatilag ma már szinte bárkinél lehetnek Seuso-kincsek. Hajdú szerint az, hogy eddig nem jelentkeztek vele, két okból lehet: vagy nem is tudnak róla, mi van a tulajdonukban – s elmondása szerint ma esetleg disznók vagy egyéb haszonállatok isznak a megfeketedett edényekből –, vagy nem mernek jelentkezni az illetők, hiszen az belekeverné őket a Sümegh-gyilkosságba.
Mint ismert, a fiatalember már a felépítendő, polgárdi házáról ábrándozott és dicsekedett ismerőseinek, amikor 1980 tavaszán jókedve látványos depresszióba fordult. Nem tudjuk pontosan megmondani, mi okozhatta ezt a pálfordulást, ám minden bizonnyal a régészeti lelettel volt kapcsolatban. Amikor szülei 1980 augusztusában meglátogatták fiukat a laktanyában, elmondásuk szerint nagyon félt valamitől, s állítólag az is feltűnt nekik, hogy nem maradhattak sohasem hármasban.
Sümeghet végül 1980. december 17-én a Polgárdi melletti Kőszárhegyen a Borbély-pincének nevezett, földbe vájt építményben találták felakasztva, amikor a szakemberek a közeli bányák tervezett robbantása előtt rutinszerűen körbejárták a helyszínt. A pince földpadlójában nagyméretű, visszatemetett gödröt találtak a nyomozók, akik megállapították, hogy ott volt elrejtve a Seuso-kincs. Az orvosi jelentés szerint december 14-én következett be a halála – négy nappal a leszerelése előtt. Mai napig nem tudjuk, ki volt Sümegh gyilkosa, pedig ha nyomára bukkannának a gyilkosnak, akkor Hajdú szerint egyszerűbben hazakerülhetnének a még a Lord Northampton tulajdonában lévő, felbecsülhetetlen értékű római kori ezüstkincsek.
(Forrás:mult-kor.hu)