Kisnánai vár

A következő sorok megszületésének –egyik- apropója, hogy a Heves-megyei kis templomot, méltánytalanul kevesen ismerik. Többek között ezért is foglalkoztam az elmúlt hónapokban a templom történetével, művészettörtént érdekességeivel.
A templom hazánk legkisebb és legrégebbi temploma.
A kutatók a datálást illetően több időszakot is elképzelhetőnek tartanak, véleményem szerint az alapítását a 10. század végére tehetjük.
A templom történetével behatóan –többek közt- foglalkozó Csemegi József, a honfoglalás időszakát jelölte meg.
Az alapításon túl külön érdekesség a templom építészete, annak különös jegyei. A szakrális épület altemplommal rendelkezik, mely –minden bizonnyal- hazánk, de talán a Kárpát- medence legkisebb altemploma.

A Mátra keleti nyúlványai és a Bükk- hegység nyugati vonulatainak völgyében fekszik Tarnaszentmária. A völgy déli kapuja az Alföld és a lankás dombvidék találkozása. Ezen az úton a Bükk- hegység és a Mátra biztonságos ölelésében jutunk ki az Alföldre, melynek északi részén a Tisza kanyarog. A földrajzi elhelyezkedés, valamint a természet adta lehetőségek miatt az ember folyamatosan lakta, s lakja ma is a vidéket. A 9. század végén a honfoglaló magyarokkal érkező kabar törzs lesz a terület birtokosa. Ebből a törzsből származik, az Aba nemzetség, akik történelmünk kezdeti időszakában meghatározó szereppel bírtak. Mindezt jól jelzik templomalapításaik is. Így például: Sári monostor, Feldebrő, valamint ide sorolandó Tarnaszentmária temploma is.
A település történetéről kevés forrással rendelkezünk. Taranszentmária első írásos említése: 1417-ben Zenthmarya alakban fordult elő. A török- korban elnéptelenedik a falú, s csak a 17-18. század fordulóján kezd ismét benépesülni. A török kiűzése után először egy 1723-as összeírásban szerepel. Ekkor Szent István tiszteletére szentelt templomról értesülünk, mely előbb Verpelét, majd Feldebrő fíliája. A kis falú népesedésével összefüggésben, 1872-1873 között, Dankó Mihály plébános a templomot nyugati irányban kibővíti, melybe 1892-ben karzatot és orgonát is építenek.

Mivel nincs konkrét fogódzónk az alapítást, illetve az építést illetően, éppen ezért a történelmi ismereteinket is felhasználva igyekszünk bemutatni az egyik lehetséges történeti hátteret. Egyes vélemények szerint az altemplomba temették Géza fejedelem testvérét Mihály herceget. 973- ban a fejedelem testvére részt vett a Quedlinburgi követjáráson, mely során I. Ottó császártól térítőpapokat kértek, így biztosítva a fejedelemség külső biztonságát.
I. Ottó külpolitikájának fontos eleme volt, hogy fiát II. Ottót a bizánci Theopanu hercegnővel házasította össze.
Mihály herceg itt találkozhatott a bizánci építészeti elemekkel, díszítésekkel, melyek egyértelműen mutatják az új királyné és környezetének keletről hozott építészeti stílusjegyeit. Párhuzamként megfigyelhető- melyre Csemegi József hívta fel a figyelmet-, hogy a quedlinburgi altemplom oltár részénél a tarnaszentmáriaihoz hasonló padka fut körbe, amelyeken díszített lábazatú faloszlopok állnak. 974-ben Pilgrim passaui püspök a pápához írott leveléből tudjuk, hogy az előkelő magyarok közül már ötezren megkeresztelkedtek és templomot is építenek. Mihály herceg- bátyjához hasonlóan- megkeresztelkedhetett, s ennek következménye lehet a Tarna- völgyében épült templom.
A tárgyalt korszakban kőből épült, díszített épületet kizárólag előkelő rangú személyek építhettek, akik a fejedelmi család udvaraiban, birtokain, a nemzetségfők szállásközpontjaiban és az ispáni várakban emelték ezeket az épületeket. Fentiek alapján az építés egyik lehetséges ideje, a 10. század utolsó harmadára tehető. Néhány kutató véleménye szerint- így pl.: Sápi Lajos-, a templom, pontosabban a templomhajó az Abák törzsi összejöveteleire, kultikus szertartások céljára épül.
Fentiek szerint a templom magjának- a hajónak- az építési ideje a honfoglalás és Géza fejedelem uralkodása közé tehető. A 9.-10. századi felvetést osztja Gerő László is, aki 1954-ben a honfoglalás előtti kultikus épületről ír.
Láthatjuk, hogy az építéssel kapcsolatos kérdések megválaszolása nem könnyű, a pontos válaszra további kutatásokra van szükség.

A templom –mint kőépület- művelődéstörténeti, építészeti, valamint történeti értékét tovább növeli az a tény, hogy a térítés korai szakaszában maradandó anyagból épült, míg az I. (Szent) István király által hozott törvény hatására, a korra jellemzően, fából, paticsból, döngölt földből készültek a templomok. Fentiekben azt állítottam, hogy a területen a honfoglalás után a Kabarok törzsének szállásterületével kell számolnunk.
Akkor hogyan, milyen módon kerülhetett ide a fejedelem testvére, Mihály herceg?
Egyes kutatói vélemények szerint, Tarnaszentmária és annak birtokai az Árpádok területeihez tartoztak –bár ez egyértelműen nem bizonyítható-, így a templomban feltárt temetkezések a nemzetség családtagjai lehettek. A kérdés eldöntésére –megfelelő források hiányában-egyelőre nincs egyértelmű válasz.

A templom sajátos építészeti megoldásai nem rokoníthatóak az adott kor építészeti stílusával. Az épület-, mint a környék több temploma is-, dombon áll, kiemelkedve a környezetéből, a középkori falú magjából. A közelben ilyenek például: Feldebrő, Kisnána, Abasár, Domoszló. Csemegi József a Kaukázus vidékének templomaival, azok építészeti megoldásaival rokonítja a tarnaszentmáriai templomot. Ennek az álláspontnak az építészeti vonatkozásán túl az is indoka, hogy a honfoglalást követően a keleti kapcsolatokat nem adják fel a területet birtokba vevő kabar törzsek, s a keleten maradt rokonaikkal, például: kereskedelmi tevékenységet folytattak. A honfoglalás időszakából, valamint az azt követő néhány évtizedből, nincs adatunk arra, hogy a területen a keleti kereszténység kultuszhellyel rendelkezett volna. Éppen ezért nem igazolható kizárólagosan, hogy az épület egyházi célokra épült. Ezt támasztja alá Csemegi is: „világi emlékkel állunk szemben, mely hivatva van az ez időben már bomlásnak indult törzsszervezetben élő magyar nép reprezentatív építészetét példázni az utókor előtt.”

Építészeti érdekességek

Egyhajós templomot a keleti oldalán félköríves apszissal látták el. A hajó déli oldalán három darab félkörös kis ablak helyezkedik el. A középső ablak és a nyugati ablak alatt helyezkedik el az un. keresztcsomó, vagy Salamon- kereszt/ csomó. A Salamon- csomó érdekessége hogy az őskortól kezdve használt jelkép. Az ilyen típusú szimbólumok alkalmazása elsősorban a Kaukázus vidékén és a Közel- Keleten volt használatos.
Hazánkban viszonylag kevés altemplommal rendelkező középkori szakrális építmény található. Esetünkben nem bizonyítható, hogy a mostani altemplom a főépülettel együtt épült, sőt bizonyos vélemények szerint, azt később építették a templomhoz. Az altemplom építését főleg a román stílusban épült templomoknál figyelhetjük meg. Az altemplom –véleményem szerint- rangjelző is egyben. Az altemplom szentélyének középső részén egy 0.9x1 méter alapterületű, mintegy 5 méter (!) mély aknasírt tártak fel. A kutatók szerint a sírhely felett egy oltárépítmény állt. Az aknasír jelentős személy vagy annak családtagjainak földi maradványait őrizte.

A hajó egyik legfontosabb meghatározója a hajóban található tíz darab kőoszlop. A déli és az északi falon négy- négy darab, eredeti helyén álló, faragott oszlop látható. Ezek ma már nem tartanak súlyt, bár korábban az eredeti mennyezet alátámasztására- is- szolgálhattak. Stílusjegyeiket a kazár birodalom területének művészeti alkotásai között kell keresni. Kialakításuk sudaras, ami azt jelenti, hogy fölfelé keskenyedik, akár a fenyőfa. Osztott dobokból állnak, melyeket csigavonalú szalagdísz borít, rendszerint dobonként váltott irányban tekeredve. Mindegyik oszlop talplemezen áll, mely alatt a díszített kőpadka helyezkedik el. A körbefutó fonatos-indás díszítésű kőpadka – a faragott oszlopokkal hangsúlyozva- előkelőséget sugároz. A kőpadkák homloksíkján laposan kifaragott inda-, illetve kétbordás, háromtagú fonatdísz húzódik. Jellegzetessége, hogy a horgasan visszahajló kacslevelei az indából ellentétes irányban sarjadnak ki. A kőpadka funkcionális használata során felmerült lehetőség, hogy azt ülőhelynek használták. Nézetkülönbségek voltak (vannak) abban, hogy ezek a kereszténység felvétele előtt, esetlegesen pogány, pontosabban az itt birtokos nemzetség ősvallásához szükséges ülőalkalmatosságok lehettek. Minden bizonnyal a keresztény korban már elvesztették eredeti rendeltetésüket. Érdekes azonban, hogy a településtől néhány kilométerre található Abasáron, a Dr. Besze Tibor által kezdeményezett középkori rotunda feltárásakor, hasonló, a rotunda belsőben körbefutó kőpadka látható. Analógiaként két épített szakrális helyet kell megemlíteni. Az egyik a spanyolországi Narancoban található palota, míg a másik a fentiekben már említett, Quedlinburgban található Szent Szervác altemplom. A Narancoban látható épület nem szakrális célokra épült a 8 században. Fejedelmi csarnok, reprezentatív fogadóhely volt, amit száz évvel később, a 9. század közepén építettek át templommá, s Szűz Mária oltalmába ajánlották. A quedlinburgi templom kriptájának oldalfala, hasonlóképpen faloszlopokkal van díszítve.
Az 1970-es években végzett kutatás során előkerült egy oroszlánnal díszített kőfaragvány –trónus-, mely rangjelző is egyben és az itt birtokos személy, vagy nemzetség magas méltóságát érzékelteti.
A szentély egy háromosztatú térelrendezés. A főhajó tengelyének meghosszabbításaként keleti irányban egy félköríves apszis zárja a templomot. Északi és déli irányban szintén félköríves szentély záródást találunk, mely a hajó külső falán nem mutatkozik. A szentélyben észak- déli irányból egy- egy apszis található, mely nyújtott félköríves elrendezésű, boltozata félkupola. A szentélyt meghatározza, az a négy darab nagyobb méretű hengeres törzsű háromnegyed oszlop, melyek az apszisokat tagolják.

A templom védőszentje- Sarlós Boldogasszony-, míg az 1723- as összeíráskor rögzített adat szerint: Szent István a templom védőszentje.
Kérdés, hogy melyik szent tiszteletére szentelték fel a templomot, amikor felépítették? Sarlós Boldogasszony napja (július 2.-a) a búza beérésének, az aratásnak az ünnepe, amelynek patrónája: a Szűzanya. Az ünnep eredete: Szűz Mária ekkor látogatja meg a várandós Erzsébetet (visitatio). A Boldogasszony elnevezés a 11. századból való, Gellért püspöktől, a sarlós jelző az ünnep kezdetét jelző aratás szimbóluma, illetve eszköze.
Az aratás kezdetén a pap megáldotta a szerszámokat, de ténylegesen ezen a napon nem dolgoztak, az aratás július 3-án kezdődött. Országszerte különböző módon készültek az ünnepre. Tarnaszentmárián a ház elé virággal díszített széket tettek, ha az áldott állapotban lévő Szűzanya arra jön e napon -Erzsébethez tartván-, leülve megpihenhessen. Az ezen a napon szedett gabona, fűszernövény szentnek számított, búzából készítetek szobadíszt, koszorút. A templomban virágot és búzát áldanak.
Tarnaszentmária napjainkban a Marizellből induló a Mária zarándoklat útvonala.

A vallási kultusz megnyilvánulásának legreprezentatív képviselője a templom.
Esetünkben olyan szakrális épületről beszélhetünk, mely egyedülálló nemcsak a hazai, de az európai művészettörténetben is. A templom építésének időszaka, annak pontos datálása a mai napig nem kellően tisztázott.
Tarnaszentmária templomával kapcsolatban elmondhatjuk, hogy kezdeti funkciójával kapcsolatban nincs egyértelmű álláspont és több építészeti elemével is megválaszolatlan kérdések vannak.
Hazánk legkisebb és ma is működő templomának kutatására szükség lenne, hogy bővebb és pontosabb képet kapjunk egy olyan épületről, melyben –talán- királyok és nemzetségfők is megfordultak.