Kisnánai vár

A vár építészeti története

1. A Körtemplom - Mindenszentek (Omnium Sanctorum) Temploma

Az Aba-nemzetség áltál birtokolt területeken művészettörténeti, és kultúrtörténeti szempontból jelentős számú kora-középkori templomot találunk. 
Ilyenek például Pata (Gyöngyöspata), Sár(Abasár), Nána(Kisnána), Tarnaszentmária, Feldebrő stb.
A körtemplomok – rotundák – közép-európai előképei Nagy Károly idejére vezethetők vissza. A császár az antik hagyományokra alapozva új palotaegyüttest építtetett Aachen városában. A palotához tartozott egy 30 méter belső átmérőjű, tizenhat szögletű kápolna, amelyet erős pillérek tagoltak. Ennek az építkezésnek is vannak előképei, így a ravennai San Vitale templom, valamint a Bizánci Császárság területén épített templomok. Ezek elsősorban a Nagy Konstantin által emeltetett centrális épületek, amelyekre hatással voltak a jeruzsálemi Szent Sír és a Mária sírja fölött emelt templomok. Összességében megállapítható, hogy az „aacheni templom mégsem egyszerű utánzatként épült fel, hanem egy ősi császári és keresztény egyházi hagyományokon alapuló, de sajátosan új és karolingi gondolatot tükröző császári palota kápolna.” Fentiek tükrében jól látható, hogy a megerősödött Karoling birodalom építészeti stílusa is hatással volt Közép-Európa egyházi-építészetére.
A nánai rotunda jogállására nézve minden bizonnyal önálló falusi plébániatemplom volt.
A 11-12. század fordulójára datált körtemplom alapításáról, építéséről nincsenek információink. Ez a vár legrégibb épülete, mely a korai település temploma volt.
Ezek a rotundák kora- középkori keresztelő egyházak voltak, jellemzőjük a kör alak, és a keleti irányban található patkózáródású szentély.
A körtemplom 7.2 méter átmérőjű melyből az ásatás 40 cm magas falakat tárt fel. A kor szokásainak megfelelően a templomot temető vette körül, amelynek egy jelentős részére a vár bővítésekor ráépítettek. A temetőből előkerült mellékletek alapján a templomnak a 11. század végén, 12. század elején már állnia kellett. 
Nána bizonyosan kiemelt helyszín volt a templomépítés szempontjából, kiindulva I.(Szent) István király azon törvényéből, miszerint minden tíz falu egy templomot építsen.
A 11. században a legtöbb templom királyi udvarhelyeken, ispánsági udvarhelyeken, forgalmasabb csomópontoknál, várak szomszédságában, népesebb területeken jöttek létre.
A nánai Mindenszentek templomáról az 1332-1337 között készült pápai tizedjegyzék tesz említést, amelynek papját Mihálynak hívták. A körtemplomot a birtokos főúr, a kegyúr, egy nyugati centrális bővítéssel egészítette ki, jelezve ezzel a kegyúri elkülönülését.
Mindezt a 13. századra, azonban az újabb kutatások ezt a 14. századra teszik. A nyugati centrális épületrésszel bővített templomot a 15. század első harmadában gótikus stílusban átalakították. A templom nagyobb lett, keleten egy nyolcszög-záródású apszist, északon egy sekrestyét kapott, délen pedig, a mai is látható gótikus templomtornyot húzták fel. A bejárat a templomtorony – harangtorony - alatt került kialakításra, s napjainkban is ezen keresztül lehet megközelíteni a templombelsőt.    
 A templomtorony felső részét, négy darab mérműves, csúcsíves ablak tagolja. A torony éleinél jól kivehetők a kváderkövek, amelyek a kaputorony támpilléréit is alkotják.  A torony belsejében külön figyelmet érdemelnek azok a boltvállak – töredékek - amelyek a boltozat részét képezték.

A templom bővítésével a kora Árpád-kori temető jelentős része eltűnt. A feltárás során a déli oldalon előkerült leletek alapján egészen biztos, hogy a 15. század második feléig használták a temetőt. Itt került elő Albert király 1439. évi veretű pénze, valamint két gótikus pártaöv. A pártaövekre egy négy éves kislány és egy 14-16 éves fiatal fiú sírjában bukkantak rá a régészek. Az öv fém csatkerete rézből készült. Keskeny téglalap alakú díszlemezekkel díszítettek, melyeken liliomos díszítést, vadászkutyákat és kiterjesztett szárnyú madarat ábrázoltak. A mintákat nem vésték, hanem egy negatívval nyomták a lemezekre. Mindez arra utal, hogy viselőjük a társadalom módosabb rétegeiből került ki.
A régészeti vizsgálatok megállapították, hogy az övek egyazon műhelyben készültek, viselésük a 15. század húszas éveire tehető.
A templom szentélyében 1428-ban egy kriptát alakítottak ki, s itt temették el Kompolthy László pohárnokmestert. A 15. századból jelentős számban maradtak fenn az arisztokrácia temetkezéseiből sírkőlapok. Ekkoriban még nem terjedt el az egész alakos ábrázolás, sokkal inkább a lovagi kultúra alapvető heraldikai motívumait használták
Az eredeti sírkő helyén ma egy másolat látható, melynek bal alsó sarka az eredeti kőről tört le. A sírkövet –töredékekben-az 1940-es években megtalálták, azonban a háború után a töredékek nagyobb részének nyoma veszett.

2. Udvarház ( Délnyugati gazdasági épület) 

A vár olyan épületéről van szó, amelyről szintén nincsenek megbízható adataink az építését, illetve a használatát illetően. Építését Pamer Nóra a gótikus palotarésznél korábbra teszi. Valószínűsíthető, hogy a körtemplom (11-12 sz.) és az északi palotarész (14-15. sz.) építési ideje közé tehető (13. század) ennek az épületnek a datálása. Azonban az újabb kutatások a 14. századot tartják relevánsnak. Korábbi elképzelések szerint funkciója: gazdasági épület, más feltételezés szerint viszont -a templom közelsége miatt- ez az épület volt hivatva kiszolgálni az egyházi személyzetet. Véleményünk szerint egy ilyen méretű templom nem indokolja ezt a véleményt A gazdasági épületre vonatkozó hipotézist a 2010-ben végzett kutatások felülírni látszanak és nemesi udvarházzal számolnak. Érdekessége az udvarháznak az a kívülről fűthető kemence- hypocaustum-, mely az épület pincéjében kapott helyet. Minden bizonnyal azért kívülről történt a fűtés, hogy a kemenceajtón keresztül a meleg, ne a pincébe kerüljön.
Az épülettel kapcsolatban az mindenesetre megállapítható, hogy a 22x8 méter alapterületű építmény hosszanti tengelyén tartógerendákat helyeztek el, amelyek alátámasztották a 8 méter széles födémet. Az épület a vár átépítése során átalakult. Felújították, majd a külső várfal építésekor megszűntetik. Feltöltötték szeméttel, és védelmi funkcióban, ágyúállásként használták.

3. Északi Palota/ Udvarház

Az északi oldalon található palotaépület kormeghatározása szintén nehézségekbe ütközik.
Gótikus stílusban történő bővítése valószínűleg egy időben történt a templomtorony, valamint a sekrestye építésével. A palota alapjait az a 13-14. században emelt udvarház adja, amelyet utóbb kibővítettek, s az előkerült leletanyagok alapján megállapítható, hogy az itt álló épület fénykorában fényes főúri rezidencia volt. Az épület legrégebbi része az udvar felé eső helységsor, amelyhez pince tartozott. Később ezt átépítik egy kéttraktusos, hat helységből álló, többszintes palotává.
A többszintes épületben dongaboltozatos pincét, a földszinten – feltehetően- konyhát, a pince fölött egy igen díszes helységet, és egy emeleti részt alakítottak ki. A feltárás során előkerült gazdag kőanyag alapján elmondható, hogy a pajzs alakú záróköveket, a gótikus hálóboltozat (boltozatbordák) használatát csak megfelelő jövedelemmel rendelkező birtokos engedhette meg magának. A nyugati helységben, eredeti állapotában maradt meg a tégla padozat, amelyen a feltáráskor elszenesedett gerenda- darabokat találtak. Ugyanezen helységben rekonstruáltak a szakemberek egy kandallót is.
Ebből a helységből északi irányban egy kisebb helységbe jutunk, amelyben a falnál egy kút található. A gótikus átépítéskor a palota még szabadon álló épület volt, a belső várfal, amely északról, nyugatról és keletről fogja közre, később épült.

4. Keleti Szárny

A várkastély keleti oldalán található épületsor a 15. századra érte el végleges formáját.
Az egyes helységek rendeltetésére, funkciójára nincsenek adataink, arra csak következtetni tudunk. Ha szemügyre vesszük a keleti oldalt, akkor hat helységet találunk. Ezek között találunk olyat, melyet idővel összenyitottak. Azonban jóval érdekesebb az északi palota és a keleti szárny záródása által közre fogott terület. Ez ugyanis egy 5x8 méteres udvar vagy kert, amit a feltáráskor kb. 80 cm vastag égett törmelékréteg fedett be. Ezt a kertet az észak-keleti pincelejárat mellől lehetett megközelíteni, bár nagyon érdekes az a tény, hogy udvar létére mintegy 8 méter magas fal vette körbe. Használatának megállapítása szintén bizonytalan, felmerült a konyhakert lehetősége is.

5. Déli Oldal

A templom centrális részétől nyugatra szintén állt egy épületrész, amelynek a rendeltetését szintén nem ismerjük. Ehhez a 7x9 méteres épületrészhez szervesen illeszkedett a templom nyugati fala. Elképzelhető, hogy vallási rendeltetése volt. Építési idejét a 15. századra tehetjük.

6. Délkeleti külső kaputorony

A várdomb legalacsonyabb pontján épült a külső várfal (északi és déli oldalról) övezte kaputorony. Ez volt az első védelmi sziget, egyfajta kapuvédő „elővár”. A torony alapjai egy délkeleti fekvésű, patkó alakú formát írnak le. Építésének körülményeit két periódusra bonthatjuk, az egyik a 15. század derekára, a második a 16. század elejére datálható.
A torony átépítésére azért volt szükség, mert az eredeti, puha márgás kőnek nem volt kellő stabilitása (a domboldal külső részén a torony süllyedni kezdett), ezért a sima kváderkövekkel épített támpillérek, ami a Zsigmond-kori építkezések sajátossága, stabilabbá tették a tornyot. A megerősítést a torony magassága is indokolttá tette. A torony szerepére utal, hogy a korai udvarház, valamint a templom nem igényelhetett ilyen jellegű védelmet, építése, illetve használata a várdomb fontos - esetleg stratégiai - szerepére utal.
A tornyot a 15. század fordulóján felvonóhíddal, illetve csapóráccsal látták el. Bizonyítják ezt azok a leletek, melyek a feltáráskor kerültek napvilágra, így például perselykő, amelyben a kapu tengelye forgott, valamint vaslánc, lakat, és hornyolt kő.

7. Lakótorony/ Belső kaputorony

A vár egyetlen katonai szempontból is fontos, védelmi jelentőséggel bíró építménye.
Építési idejét a 14-15. század fordulójára teszi a szakirodalom, bár ennél az épületrésznél is az újabb kutatások a 15. század derekára teszik az építés idejét.
 Ez az U alakú, 10x9.60 méteres alapterületű torony jelentős eleme a várnak, s használatára, eltérő vélemények láttak napvilágot.  A vár egyik legépebben megmaradt része a torony. Haditechnikai szempontból érdekessége a belső várudvarra vezető út. A dél-keleti külső kapu tornyon át a déli várfal mentén, jobbra fordulva a lakótoronyhoz érünk (ezt külső kaputoronyként is tekinthetjük, mivel itt jutottak a belső várba), amelybe egy farkasvermen áthidaló felvonóhídon keresztül jutunk a toronyba. Amennyiben a behatolók átjutottak a dél-keleti kaputornyon, egyenesen a nyugati oldalon lévő feltöltött gazdasági épületet „bástyaként” használó katonákkal találták szembe magukat.
Ha eljutottak a lakótorony bejáratáig, ott a farkasverem, ha pedig bejutottak a torony aljába, akkor jobbra kellett fordulniuk (derékszögben), hogy a várudvarra kijuthassanak. A vár központi részének a megközelítése így nagyon nehéz volt. Bár a kisnánai nem nagy alapterületű vár, így nem rendelkezhetett nagyobb létszámú katonasággal, de védelmi stratégiája jól kigondolt, és azonos létszámú, vagy nem sokkal nagyobb létszámú seregek ellen sikerrel védekezhetett. Mint a fentiekből kiderül, ahhoz, hogy a várudvarra eljussunk, kétszer is jobbra kell fordulni. Gondoljuk végig a korabeli fegyverzetet, páncélzatot: jobb kézben a kard, bal kézen a pajzs. A támadónak mindig abba az irányba kellett fordulni, amelyik oldala védtelen volt.
  A torony alsó szintje boltozott, míg az emeleti részek síkfödémmel vannak ellátva. A tornyot északi és déli oldalról védőfolyosó övezte, amely a toronynál megszakad, és a védők egy faszerkezetű folyosón jártak egy oldalról a másikra. Szélein- erősítés céljából - jól láthatóak az eredeti, szépen kimunkált sarokkövek. A feltárás során a farkasverem mellett egy Kompolthy címertöredéket találtak, amelyet a torony déli oldalának egy négyszögletes, szabályos mélyedésébe illesztették. Nehezen képzelhető el, hogy a torony teljesen fedett lett volna, hiszen ez volt a vár legmagasabb pontja. A dél-keleti kaputoronyhoz hasonlóan, itt is egy fedett, de korona oromzatos tetőrésszel kell számolnunk, hogy a terület legmagasabb pontjáról mindent be lehessen látni.
Nincs egyértelmű magyarázat a torony aljában található fülke használatára (udvari kijárat déli oldalánál) sem, továbbá nem egészen világos az emeleti szinteken a fülkék funkciója sem.
A torony felső szintjéről pazar kilátás nyílik a Mátra déli lejtőire, a környék panorámája csodálatos.

8. Vörösmárvány falikút, vagy síremlék (epitáfium)

A vár egyik legdíszesebb műemléke, anyaga vörösmárvány. A várudvar feltárásakor került elő több darabban a boltozott pince beomlott területéről. A szakemberek, így a restaurátor Szakál Ernő is, falikútnak gondolták. A 2010-es kutatások kapcsán felmerült, hogy nem falikútról beszélhetünk, sokkal inkább egy síremlékről, epitáfiumról. A hipotézis szerint ez a templom hajójában volt elhelyezve az északi oldalon található falazott sírnál.
Véleményünk azonos a korábbi kutatás nézetével, miszerint falikútról beszélhetünk.
A kútból víz folyt, amit bizonyítanak az oroszlán szájában megfigyelhető vízkő maradványok és a 15. századból származhat.
A kút egy teljes alakos oroszlánt ábrázol, amelynek mellső lábánál egy ívelt sárkány látható, utalva a Kompolthy nemzetség Sárkányos-rendhez való tartozására. A kúton látható még két címer, amelyek nemzetségi házasságról tanúskodnak.
A szétterjesztett szárnyú madár - turul, kerecsensólyom - az Abák, illetve az e nemzetségből származó Kompolthy család címere, a másik a Rátot nemzetségből származó Tari család címere. Tari Margit és Kompolthy János házasságára utal a két címer. A két címer között megfigyelhető egy füles váza, amelyben három száll liliom látható. Ez az Aragóniai Kanna- rend jelvénye, melynek használta bizonyság arra, hogy Zsigmond udvarában fontos, külpolitikai vonatkozásban is meghatározó szerepet játszottak a Kompolthyak.

9. Sírkövek

Az ásatások legértékesebb darabjai közé számítottak azok a sírkövek, melyeket két, teljesen különálló területen találtak meg. Az egyik – a törött - kőlap a vártól délre eső oldalon, egy betemetett aknában találták meg. A két, viszonylag sérülésmentes sírkő, a gótikus harangtoronynál került elő. Szinte lehetetlen behatárolni készítési idejüket. Érdekesség, hogy a gótikus templomtorony nyugati pillérének alsó részén egy hasonló formájú kő- minden bizonnyal szintén sírkő- került beépítésre.

A kisnánai vár tökéletes példája egy megerősített főúri rezidenciának, birtokközpontnak. 
Építési periódusaiban megjelenő különböző korszakok, építési stílusok, művészettörténeti szempontból fontos, adott esetben páratlan értékkel bírnak. A 14-15. század fordulójáig nemesi udvarházról beszélünk, mivel kedvelt volt a nemesi kúriának és a falu templomának egymáshoz közeli telepítése. Mindkét építményt kerítés, vagy palánkfal vette körbe, biztosítva a védelmi jelleget. A vörösmárvány kút, a pártaöv, a címertöredékek, egyedülálló leletanyagról tesznek bizonyságot. A vár védelmi rendszere- a török megjelenéséig- hadászati szempontból jól átgondolt, biztos menedéket adó erősség volt.

Kronológiai áttekintés:

• 1261-ben a Nana név első írásos említése
• 1325-ben Kompolthy Péter felosztja birtokait, megjelenik a Lovász-Nána és az Egyházas-Nána elnevezés
• 1415-ben a forrásokban megjelenik a Kysnana név
• 1428-ban Kompolthy László halála, kripta, sírkő a templom szentélyében
• 1445-ben a Rákosi országgyűlésen határoznak a vár megtartásáról
• 1468- ban a nánai erősséget először írják le várként (Castrum)
• 1521-ben fiú ágon kihal a Kompolthy család
• 1543-ban a török elfoglalja Móré Lászlótól a várat
• 1560-tól török kézen van
• 1706-ig lakatlan a falu

 Fenti anyaghoz, mely vázlatos áttekintése a kisnánai várnak, ajánlom bővebb terjedelemben és szakirodalomi jegyzékkel ellátva a következőket:  archeologia.hu oldal Kisnánával foglalkozó cikkeit, publikációt , valamint a Fáklyavívő című tanulmány kötet (Ipso Facto alapítvány, Bp., 2010.) vonatkozó részét.
Képek forrása: a rekonstrukciós képek és a 2010-es ásatás képei az archeologia.hu honlap, a kisnánai várral foglalkozó tanulmányaiból valók. A 2008-as ásatás képei Pláner Lajos fotói, melyek forrása: www.egritortenesz.hu