A vár régészeti kutatása

 

 

A várral kapcsolatos kutatás, első leírások a 19. század második feléből származnak.
1860-ban dr. Erdey Fülöp a Vasárnapi Újságban egy átfogó (az akkori ismeretek birtokában) cikket közölt a várról, melyben kitért a felelhető forrásokra (oklevél, országgyűlési határozat, stb.) is. A cikk közel egy rajzot is, mely délről ábrázolja a várat, a lakótoronnyal/ belső kaputoronnyal és gótikus templomtoronnyal.
 

1868-ban Balássy Ferencz: Vázlatok Heves- és Külső Szolnok egyesült vármegyék helytörténetéből című munkájában a várat romosnak írja le, s a 14. század első felében már virágzó egyházként említi Nánát.
Ugyan ebben az évben Ipolyi Arnold is ír a várról, majd Gerecze Péter 1902-ben az állagmegóvás szükségességét említi. Így a templomtorony megerősítésére hívta fel a figyelmet. Negyven évvel később került sor az első olyan munkára mely állagmegóvással és szórványos ásatással járt. Ezek az ásatások nem nevezhetőek régészeti szempontból szakszerű munkáknak, azonban a két tornyon végzett megerősítés nagyban hozzájárult a további pusztulás megelőzéséhez. 

1940 és 1941- ben a helyi leventék a belső kaputoronyban levente otthont alakítottak ki. A fent említett állagmegóvási munkákat a domoszlói kőműves mester Kovács Orbán végezte. A mester lakótorony/ belső kaputorony keleti és és északi oldalán végzett falazási munkákat 4 pengő/m² áron. A torony alsó részén a boltíveken is végeztek megóvási munkákat. A munkák 1940. május 20-a után kezdődtek meg.
 A leventék ebben a két évben részben megtisztították a vár udvarát, melynek törmelékét a a vártól délre raktak le. Hozzáfogtak a templom feltárásához, ahol elérték a középkori járószintet, amit a négyzetes téglák jeleztek. Ekkor került elő az a gótikus sírkő, mely Kompolthy László sírkőve volt, akit 1428-ban temettek a templom szentélyébe. A sírkő nem volt egyben, jelen ismereteink szerint 2, vagy 3 részből állt és egy része hiányzott. A templom szentélyében ma látható sírkő rekonstrukció, melynek bal alsó sarka az eredeti sírkőről származik. A sírkő nagyobbik- felső- része a háború után eltűnt. 1941-ben Csányi Károly és Lux Géza a Műemlékek Országos Bizottsága részéről személyesen keresték fel a várat és felmérték az addigi munkát, valamint rögzítették a látottakat. Az általuk készített rajzok a két tornyot jelezték.

A következő régészeti munka 1962-1966 között zajlott a várban. Az ásatás vezetője Pamer Nóra régész volt, aki öt éven keresztül végzett munkájával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a várról, történetéről, építési periodizációjáról bővebb képet kapjunk. Pamer munkáját jelzi, hogy majd ötven évig csak az általa megírt szakanyag volt hozzáférhető a várról. A vár kutatástörténetében máig ez a legnagyobb munka.

1962.

A fő cél a két tornyok romló állapotának megállítása, konzerválás, helyreállítás.

A munka eredményeként született döntés arról, hogy a várat teljes egészében fel kell tárni.
Az első kutatóárok a templom teljes hosszában lett kijelölve, majd Kompolthy László sír helyét, valamint a sekrestyét kutatták meg. Tisztázódott, hogy a templom alapozása, alapfalai milyen körtemplomra (Rotunda) épültek. A kutatás számára világossá vált a templom építéstörténetének főbb vonulata, így a körtemplom, mely az Árpád- korban épült (12. század közepén már állt), majd a későbbi át- és hozzáépítések. A templom építési fázisai a 12.-15. század közötti időszakra datálhatóak.

1963.

Az ásatások a vár északi részét érintették. Itt az udvarház/ palota alapjai kerültek felszínre, feltárásra. Az épület romjai vastagon (helyenként 3-4 méteres) voltak feltöltve. A feltöltésben sok faragott, gótikus kőtöredék került elő, melyek száma az egyéb helyről előkerültekkel együtt közel 400 darab. A palota pincelejáratában 36 db Zsigmond- kori érmét, un. quartingot tárt fel az ásatás. Az épület emeltes volt, síkfödémes, melyet a padlón talált elszenesedett fagerendák bizonyítanak.
 

1964.

A keleti palotaszárny és az udvar alatti pince kutatása volt ennek az évnek a legfontosabb feladata. A pince lejáratából egy vörösmárvány dombormű töredékei kerültek elő, melyet szándékosan törtek össze. Ezen egy oroszlános ábrázolás látható, melyet Szakál Ernő restaurált. A dombormű Kompolthy János és Tari Margit házasságára utal, melyet a két család címere jelez.
 

1965.

Ebben az évben a dél-keleti külső kaputorony feltárására került sor. A kutatás bizonyította, hogy a vár első védelmi rendszerét több fázisban építették és az előkerült leletek alapján megállapítható, hogy felvonóhíddal és csapóráccsal volt ellátva a kapu.
A belső kaputorony földszintjét is ebben az évben kutatták. Itt az északi falnál egy funkcióját tekintve nem meghatározható aknát tisztítottak ki, melynek a mélysége 2.5 méter.

1966.

Az ásatás utolsó évében befejeződött az 1964- ben megkezdett dél-nyugati épület (Pamer az ásatási jegyzőkönyvben még palotáról ír, azonban a publikációkban már gazdasági épületként írja le) feltárása. A 22x 8 méter alapterületű épület egy pincével ellátott, síkfödémes épület volt. Ezt a vár többszöri átépítései során előbb beépítenek a külső várfalba, majd részben elbontották és feltöltötték szeméttel. A pince nyugati oldalán alapjaiban ma is látható építményt az ásató megfigyelő torony alapjának gondolta. Ezzel szemben az újabb kutatás ezt egy légfűtőberendezésnek (hypocaustum) tart.

Újabb kutatások a 21. században

2008.

Az Ipso Facto alapítvány támogatásával a kisnánai önkormányzat, valamint a Heves megyei múzeumok igazgatósága végezte a közös régészeti feltárást a kisnánai várrom területén. A munka elindítója az alapítvány volt, melynek tagjai kezdeményezésére- figyelembe véve a várral kapcsolatos szakmai anyagok megállapításait-, indulhatott meg a munka.
Az ásatás célja az volt, hogy az önkormányzat kezdeményezésre a vár dél- nyugati részén található középkori palota/ gazdasági épületnél, pályázat útján kulturális fejlesztést kíván végrehajtani és a tervekben szereplő konferencia teremhez tartozó vizes blokk helyét régészeti szempontból meg kell kutatni. Az önkormányzat által benyújtott pályázat alapján, Dörgő Erzsébettel (KÖH), valamint Albert Tamás építésszel (KÖSZ) személyes bejárás, és megbeszélés alapján július első két hetében került sor a régészeti munkára.
Az alapítvány további kezdeményezésére a vártemplom dél- keleti részét, valamint a lakótorony nyugati oldalán is kutatóárkok kerültek megnyításra.

Az ásatás érdekes temetkezésre bukkant (arccal lefelé eltemetett), érem leletek kerültek elő, gótikus zöldmázas kályhakerámia töredékek, koporsós temetkezések (szögek, és a koporsó famaradványok alapján), ékszerként egy fülbevaló(?), késpenge, valamint festett vakolatdarabok. A legkorábbi érem egy a 13. század második feléből származó (1280) bécsi dénár. A három darab I. Ulászló király által veretett dénárok 1443-as évszámmal datálhatóak. Ez azért is fontos, mert bizonyos, hogy a temető ezen részét a 15. század közepén még használják. A temetkezés szokatlan, tekintve, hogy a temető központi részén, közel a templom-a gótikus templombővítés utáni keleti oldalon lévő-, falához temetik el. Külön érdekes, hogy a váz koponyája nem került elő. Itt gondolhatunk arra, hogy egy kivégzett emberről van szó, aki valami olyan bűnt követett el, hogy nem volt méltó a hagyományos rítusú temetésre. Az arccal lefelé való temetésnek olyan mondanivalója is lehet, miszerint az elhunyt bűnös lelke, ne az ég felé- felfelé-, „szálljon”, hanem a föld mélye felé (pokolba?). De talán a túlvilági hitben hívő emberek nem akartak közösséget vállalni haláluk után a mennyben egy bűnös lélekkel. Analógiát a vártemplom körüli temetőben nem tudok, továbbá a környéken nem ismeretes ilyen temetkezés.
A váz rendellenes elhelyezkedésére más egyéb magyarázat is felállítható, azonban konkrét adatok, illetve a temető teljes feltárása hiányában ezekre nincs egyértelmű álláspont.
A nyugati várfal külső részénél szórványként került elő egy 1465.-ös datálású Mátyás dénár.
Az érem jó állapotban, restaurálás előtt is jól kivehetően volt datálható. Érdekessége, hogy 1465.- ből való, tehát abból az évből, mikor Mátyás már koronázott királyként veretett pénzt (az érmén is szerepel a korona), míg 1458 és 1464 között nem használja érméin a koronát.
A különböző szelvényekből szép számmal kerültek elő zöldmázas kerémia töredékek. Sajnos mindegyik törött, hiányos volt, egész, vagy ép kerámia nem került elő.
A kerámiákon jól kivehető a gótikus jelleg, s- véleményem szerint-, hasonlóság fedezhető fel a templomtorony mérműves ablakai között, valamint a darabokon látható ívelt formák között.
A gótikus jelleg és annak többcélú használata egyértelmű, mely megerősíti a vár birtokosainak a társadalomban betöltött magas szerepét. A temetkezések egy része koporsós temetkezés volt, melyet bizonyít, hogy a feltárás során 3-5 cm.-es szétmálló fadarabokat találtunk, továbbá szép számmal kerültek elő szögek (koporsó szögek).
Érdekes összefüggésekre adhat okot, és további kutatásokat feltételeznek azok a festett vakolatdarabok, melyek a templom melletti szelvényből kerültek elő.
A darabkákon található festék színei, árnyalatai, hasonlítnak-, hasonlíthatnak-, a Tarnaszentmáriai és a Feldebrői templomokban található freskódíszítéssel.
A temető pontos mérete- kiterjedése-, nem ismert. Azonban az már most látszik, hogy az eddigi elképzelés nem biztos, hogy helytálló a belső várba való bejutást illetően.
Ha azt feltételezzük, hogy a felvonóhíddal ellátott kaputornyon keresztül, a déli oldalról közelítették meg a lakótornyot, akkor az útnak keresztül kellett haladnia templom melletti temetőn. Ennek a feltételezésnek nincs reális alapja. Véleményem szerint a belső várba a keleti fal mentén északról jutottak be. Vagy egy másik felvetés szerint- bár ez nehezen bizonyítható-, a jelenleg ismert építési periodizációhoz képest, egy másik kapun, vagy bejáraton keresztül jutottak be a belső várudvarra (ha bejutottak egyáltalán, nem biztos, hogy lóval, kocsival be is hajtottak oda).
 

2010.

Az önkormányzat megnyert pályázata kapcsán a várban kötelező régészeti munkákra került sor. A munkák első részét az ELTE Középkori és Koraújkori Régészeti Tanszéke végezte, Feld István vezetésével, majd a Heves Megyei Múzeumok megbízásából a Magyar Nemzeti Múzeum részéről Buzás Gergely folytatta a munkát. 
Megállapítást nyert, hogy a vár dél-nyugati épülete vagy a 13. század, vagy a 14. században épülhetett. Az északi és a nyugati falszorosban a tervezett csatorna nyomvonalán több kutatóárok került megnyitásra. Ezek eredményei alapján megállapítható, hogy az északi falnál egy favázszerkezetes épület állhatott, melynek rendeltetését, funkcióját nem sikerült meghatározni. A kutatás továbbá az alábbi megállapításokat tette: a belső várfal építését megelőzően épült és pusztult el a kettős palánk, valamint az északi palotaszárny építése előtt annak helyén, cölöp és karószerkezetes építmény állt.
 Bővebb információk az ásatásról az archaeologia.hu oldalon olvasható.

A kisnánai vár régészeti kutatásaival kapcsolatban elmondható, hogy a Pamer Nóra vezette ásatás a vár jelentős részét feltárta és a vár történetével kapcsolatban sok új információval szolgált. A vár építési periodizációjával kapcsolatban némely ponton eltérnek a szakemberek álláspontjai, valamint van néhány kérdés mely további kutatást igényel. Ilyen például a külső és belső várfal meglétekor a felvonulási útvonal kérdése, valamint a középkori falu temetkezésének kérdése, a birtokközpont körül zárása után.