Kisnánai vár

Kedves Olvasó!

A kisnánai vár nem csupán egy, a középkori Magyarország erősségei közül.
Múltjában, titkaiban még szép számmal van olyan érdekesség, melyet érdemes megismerni, illetve tovább kutatni.
A vár földrajzi környezete, a Mátra vonulatai olyan természeti közeget teremtenek, ami vonzza az érdeklődőket, a várbarátokat.
A település - és azon belül a vár - megközelíthetősége elsőrangú, hiszen a turistabusz közvetlenül a várkapuig jöhet, éppen ezért szívből és bátran ajánlom kisgyermekeseknek, nyugdíjasoknak s mindazoknak, akiknek a dombokon, hegyeken, nehezebb terepen való kirándulás bármely okból nehézséget okoz. A könnyű megközelíthetőség, a kényelmes bejárás, a vár területén való mozgás lehetővé teszi mindazoknak a kirándulást, akik esetleg ritkábban tudnak kimozdulni otthonról.

Tisztelt Várbarát!
Kezdjük történelmi sétánkat.

 

I. A terület földrajzi környezete

Magyarország legmagasabb pontjától keletre - Eger irányában - található Kisnána, éppen félúton Eger és Gyöngyös között. A településre érkezőnek rögtön szembetűnik a központi elhelyezkedésű vár, amely meghatározza a település arculatát. A Mátra déli oldalának felszínét erősen felszabdalták a kisebb- nagyobb völgyek, s azok lejtőin futó patakok. Ezek hatással voltak a vár környezetére, adott esetben védelmi szerepére. A Mátra környezeti adottságai befolyásolták az itt élő emberek életformáját, szokásait. Kisnána további természeti adottsága két patak, az Ördögvályú és a Tarnóca, melyek kelet nyugati irányból ölelik körbe a települést. A faluhoz közel 2000 hektáros terület tartozik, melynek fele természetvédelmi oltalom alá esik. Ha teljesen precíz szeretnék lenni, akkor a mostanában divatos meghatározást használva: északi szélesség: 47°51´082 és a keleti hosszúság: 20°08΄652 koordinátákkal pontosíthatjuk a falu földrajzi elhelyezkedését. A Mátrát alkotó andezit, riolit, riolttufa nem teszi lehetővé a barlangok kialakulását, ezért barlangokat nagyobb számban a Bükk-hegység erdeiben találunk. Ebből kiindulva, itt nincsenek őskori leletek, nincs nyoma az őskori ember életformájának. 
A község határában található andezitbányában 2006 novemberében egy 300 kilogrammos opál került elő. A bánya területén több alkalommal találtak kisebb-nagyobb opálokat, azonban ez utóbbi mindegyiknél különlegesebb. Mérete: 90x55x50 cm, típusa: közönséges, színe: sárgás, zöldessárga. A leletet jelenleg a Magyar Természettudományi Múzeumban őrzik.
A Mátra déli része forrásokban gazdag, vízhozamuk változó, ami nagyban függ a csapadék mennyiségétől. A várban és környékén négy forrás, vagy kút található. A vár parkolójánál az 1960- as években kutat fúrtak: a 320 méter mély kút - egyébként magas vastartalmú - vizét a helyi lakosok és az idelátogató vendégek szívesen fogyasztják.
Mivel a Mátra déli lejtőjének ez a területe köves, sziklás, ezért itt sűrű, összefüggő erdők nincsenek, inkább a bokorerdő jellemző. A területen élő érdekes és különleges állat a fürge gyík vörös hátú változata. Továbbá itt fészkel a békászó sas, a parlagi sas, a sólyom, a fekete harkály, a fehérhátú harkály, és a zöld küllő.
Kevéssé ismert, hogy a község Domoszló felé eső határában található a nánai berek, melynek kiterjedése 20 hektár. A hegyről lefolyó patakok éltetik a területet, melyen a vízimadarak táplálkozó helyei és élőhelyet adó fészkei vannak. A területen előfordulnak fokozottan védett állatok, így például a mocsári teknős, a fürge gyík, a vízisikló, a vidra, a fekete és fehér gólya, a barna réti héja, valamint a kerecsensólyom.

II. A térség története

1. A honfoglalás előtti viszonyok

Az első történelmi korszak, ami kézzelfogható leletekkel szolgál, a vaskor. Az ember jelenléte mintegy 2500-2800 évvel ezelőtt már kimutatható a térségben. A vár 1962-1966 közötti feltárása során vaskori leletek is előkerültek, melyek jelenleg az egri Dobó István Vármúzeumban találhatók.
A vaskor- Kr.e. 9. századtól Kr.e. 1. század végéig- embere a vasércet a Mátra és a Bükk hegységben aknázta ki. A fenti területen ekkor a szkíta kultúra terjedt el.
A kora vaskori ember nyomai a környéken is megtalálhatóak, így például Füzesabony, Kompolt, Sirok településeken. Ezeket mezőcsáti kultúrának nevezik a régészek, történészek. Kisnánától nyugtra, Ludas határában, 2005- ben kelta temetők, kisebb-nagyobb neolitikus, rézkori, bronzkori, vaskori és népvándorlás kori település-maradványok kerültek elő.
A középső vaskorban (Kr.e. 7-4 század) már szkítákról beszélünk, s náluk megjelenik az összehúzott - helytelenül, de jobban ismerve: „zsugorított”- temetkezés, az urnás és a szórt hamvasztásos temetkezés, s mellékleteikben a vaskardok, tőrök, nyílhegyek, illetve az agyagból készült iráni jellegű pecsétlők. Mivel az Északi-Középhegységben kitermelt vasércet az ottani kovácsműhelyek feldolgozták, ez elindította a kereskedelmet. A kézműves műhelyek a szkítákra jellemző lószerszámokat, fegyverzetet, és állatmotívumokkal - szarvasok, kosok, párducok, oroszlánok, sasok, griffek, lovak - díszített használati tárgyakat készítettek. A szkíták jelenléte, az északi- középhegység déli oldalán - életterük és kultúrájuk alapján - Gyöngyöstől Miskolcon át - Sajószentpéterig mutatható ki. A római kor és a népvándorlás kora vegyes összetételű népcsoportokat hozott a kelet-magyarországi területre, így például a keltákat, a szarmatákat, a kvádokat, és a vandálokat. A hunok az 5. század elején -420 körül- telepedtek le a Kárpát-medencében, és szövetségben harcoltak a rómaiakkal a vizigótok ellenében. Utánuk a szarmaták, és a gepidák következtek, valamint az avarok, akik Kr. u. 6. század közepétől veszik birtokukba a Kárpát- medencét.
Az avar birodalom mintegy 200 évig állt fenn. A frank támadás- Nagy Károly vezetésével- valamint az ezt követő belháborúk a birodalom széteséséhez vezettek, így a terület (Pannónia) a Karolingok keleti tartománya lesz.
 

2. A terület birtokosai

A források a kabar eredetű Aba-nemzetségről írnak, amelynek tagjai Árpádtól kapták a Hernád - völgyét, illetve a Mátra déli részét. Arról a nemzetségről beszélünk, kinek jeles képviselője volt I. (Szent) István sógora, Aba Sámuel király (1041-1044).
Az ismeretlen nevű krónikás, Anonymus, így ír a kabarokról, és az általuk birtokba vett területről: „Akkor Árpád fejedelem nagy földet jutatott a Mátra erdejében Ednek és Edemennek, ahol később unokájuk, Pata várat épített. Tőlük származik sok idő multával Sámuel király, akit később kegyessége miatt Abának hívtak.”
A kabarok (jelentése: lázadók) a dél-orosz sztyeppén elterülő Kazár birodalomból szakadtak ki a Kr. u. 830- as években. Egy ismeretlen eredetű belső viszály volt ennek a folyamatnak az elindítója. Valószínűleg egy lázadás a kazár vezetők ellen, melynek következtében a kabarok „nyolcadik” törzsként csatlakoztak a magyarokhoz. A kabarok három törzsnyi népességgel részt vettek a honfoglalásban, s mint csatlakozott nép- a sztyeppei népeknél való szokásjog szerint- a hadrendben elöl foglaltak helyet, így a hadjáratok során nagyobb veszteségeket szenvedtek el, mint a többi törzs.
A kazár birodalomról tudni kell, hogy a 8. század elején vezetőik politikai okokból felvették a zsidó vallást, s így az egyetlen a sztyeppei népek közül, mely a zsidó vallást hivatalosan gyakorolta.
A kabarok, illetve az Aba-nemzetség jelentős területtel, és ezáltal befolyással bírt a 10. században. A források meglehetősen hiányosak a 10. század második felét illetően.
Nincsenek konkrét adataink Géza belpolitikáját illetően, azonban feltételezhető, hogy az Aba - nemzetség a fejedelem oldalán harcolt, mert területeit a továbbiakban megtartotta, így azok később nem olvadtak bele a központi királyi birtokszervezetbe. Az Abák tekintélyét, belpolitikai fontosságát jól jelzi, hogy Aba Sámuel az államalapító király egyik leánytestvérét vette feleségül 1005- 1010 táján.
Aba Sámuel ezzel a házassággal-, mint palotaispán- komoly befolyással, a második ember lett a királyi udvarban. Ez a későbbi királlyá választásához mindenképpen fontos tényezőnek bizonyult.
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ha a kabarok vezetői zsidó hitet gyakoroltak, miként házasodhat egy keresztény szellemben nevelkedett királylánnyal egy Aba? Továbbá a Sámuel név etimológiáját illetően, azt látjuk, hogy a név eredete héber, jelentése: Isten meghallgatott. Mindez azt jelentheti, hogy bár keresztényként élt Aba Sámuel, de a névadásnál még fontosak voltak a gyökerek, esetleg a szülők hite. Keresztény mivoltára jó példák azok a templomok, melyeket mind a néphagyomány, mind a történetírás vele hoz összefüggésbe, így a sári monostor (ahol a krónikák szerint végső nyughelye van)-, vagy a feldebrői templom/altemplom (itt temetik el először).

3. A kisnánai vár és birtokosai

A kisnánai vár földrajzi elhelyezkedését tekintve nem sorolható a stratégiai szempontból fontos erősségek közé. Egyrészt azért, mert nem jelentős hadi, harcászati célokra épült (a várdomb mindössze 25-30 méter magas volt az eredeti környezethez képest), másrészt, azért, mert védművei nem bírtak volna ki egy nagyobb és erősebb ostromot.
Milyen várral is állunk szemben?
A várakat Gerő László- a magyar várépítészet szakértője- az alábbi csoportokba osztotta: földvár, lakótorony, belsőtornyos vár, külsőtornyos vár, ó-és új-olaszbástyás vár. A régebbi szakirodalomban ismeretesek más elnevezések is, például hegyfok tetején épült, sziklacsúcson épült, vagy ókori, középkori stb. A várak korszakolásánál a védelmi funkciókat vették alapul, s ezt használjuk a fejlődéstörténeti megközelítés esetén is. Bár építészetileg egyértelmű a fenti meghatározás- belsőtornyos vár-, azonban birtoklástörténeti szempontból mégis, megkülönböztetünk királyi várakat és a főúri várakat. Tehát Kisnána belsőtornyos és politikailag (birtoklás- történeti szempontból) a főúri várak közé sorolható. Ez a megállapítás azért is fontos, mert a várak - különösen a török megjelenéséig - nemcsak katonai feladatot láttak el, hanem adott esetben közjogi szempontból is kiemelt jelentőséggel bírtak, így például Visegrád, ahol egy időben a Szent-koronát is őrizték. Sok esetben a várak olyan helyre épültek, ahol a területnek már volt erődítési előzménye (földvár). Kisnána esetében ilyenről nem beszélhetünk, de a már fentebb említett vaskori leletek alapján kimondhatjuk, hogy a terület - mind tágabb, mind szűkebb értelemben - alkalmas volt az ember megtelepedésére, életkörülményei biztosítására.
A település nevének eredetét nem ismerjük. Első említése 1261- ből származik, ekkor a Nána helynévvel találkozunk. A Kompolthy család politikai befolyása erősödésével Nána szerepe folyamatosan növekedett, hiszen itt alakult ki az uradalmi központ, majd később a vár.
1325- ben Lovász-Nána, valamint Egyházas-Nána névvel találkozunk. Kysnána néven egy 1415.- ből származó oklevél említi. A török kor után Tótnána, majd a 20. század elejétől Kisnána elnevezést használja a település.
A Nána név német eredetű s a Nane, vagy a Krisztina rövidített alakjának változásából keletkezhetett. A Nána név vizsgálatakor a következő összefüggések, érdekességek figyelhetők meg. Pontosan nem ismerjük a falu nevének etimológiáját, történetét. Nem tudjuk hogyan, milyen hatások mentén alakult ki ez a névszerkezet. Az alábbi példákkal szeretném érzékeltetni, hogy milyen irányokból, hogyan formálódhatott a település neve.
Különböztessünk meg öt csoportot és figyeljük meg a párhuzamokat!
Földrajzi vonatkozás: Tiszanána, Bakonynána.
Jelzős vonatkozás: Kisnána, vagy ehhez hasonlóan Nagybörzsöny.
Népcsoport vonatkozás: kunság, jászság települései, így a későbbi: Tótnána.
Foglalkozás szerinti vonatkozás: Lovász-Nána, más példával: Lovászpatona.
Helyi adottságra utaló vonatkozás: Egyházas-Nána, hasonlóan Egyház-Hetye, vagy Egyáz- Gelle.
Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára a következőket írja Lovászpatonáról:
„…a lovász előtag arra utal, hogy a falut egykor: királyi lovászok lakták.” A másik érdekesség, hogy egy Nane(a) nevű lovász ember neve előfordul a tihanyi apátság alapító levelében. Természetesen nem állítható, hogy a szóban forgó személynek bármi köze lenne a Mátra déli lábához, azonban a név és a foglalkozás beszédes. Ha figyelembe vesszük a Kiss Lajos által leírtakat, miszerint a lovász előtag királyi lovászra utal, akkor Nána kapcsán is felmerülhet egy királyi adomány lehetősége. Az 1325 évi Lovász-Nána elnevezés utalhat a területen birtokot kapott királyi vagy földesúri lovász személyére. Mivel a Nána név már 1261- ben is előfordult - igaz önmagában - így nem zárható ki, hogy a terület birtokosa, vagy névadója egy Nana nevű vitéz volt. Továbbá, ha figyelembe vesszük a területet birtokló nemzetség genealógiáját, akkor a 11. század közepén éppen Aba Sámuel királyt temették el a közelben, Sáron (Abasáron). A kisnánaiak körében még ma is él egy legenda, mely szerint a településük nevét Aba Sámuel király jegyzőjéről, Nunuról kapták.
Az 1415. évi oklevél mely a Kysnána nevet rögzíti, minden bizonnyal arra utal, hogy a „kis” jelző egy fiatalabb település lehet. Régészeti adatok alapján a falu a várdombtól délre húzódott, így a Kompolthy udvarházat, birtokközpontot, mint új épületegyüttest nevezheti az oklevél Kysnánának.
Az Abák uralmi területe a Hernád völgyétől a Mátra déli lejtőin keresztül a mai Gyöngyöspata vonaláig húzódott. Nána mindenképpen az ősi szállásterülethez, az Abák törzsterületéhez tartozott, és csak később, a 13. századtól vannak okleveles adatok arra vonatkozólag, hogy a Kompolthy család tulajdonába került a terület. A Kompolthyak az Aba nemzetségből származtak, de hogy pontosan mikor és milyen ügyben (ügyért) jutott hozzájuk a terület, arról nincs megbízható adat. A Kompolthy birtokok központja Nána, így a család joggal használja a „de Nana” előnevet (praedicatumot).
Minden bizonnyal van összefüggés a tatárjárás és 13. századi építkezések között. Ekkor ugyanis megerősítik a birtok központot, kaputoronnyal látják el a domb dél-keleti részét és palánkfallal veszik körbe a területet.
A család jó politikai érzékét mutatja, hogy tagjai a tartományurak elleni harcban Károly Róbert mellé álltak, ami megalapozta a jövőjüket. Az Aba nemből a Kompolthy család volt az egyetlen, mely a királyt támogatta.
Kompolthy Péter asztalnokkancellár később királynéi tárnokmester 1325- ben felosztotta vagyonát fiai –Gergely, István és Kompolt- között. István Egyházas-Nánát kapta. Az oklevél szerint a fivéreknek közös költségen kellett fenntartani a Domoszló határában lévő Oroszlánkő várát.
Fenti elnevezésből az Egyházas-Nána egyértelműen a mai Kisnána központi részén található vártemplomra utal. A Kompolthyak a 14. század közepén magas méltóságokat szereztek, amelyek a család jövőjét, és tekintélyét biztosították. 1320-1380 között a Heves megyei ispáni méltóságot töltötték be, de királynéi tárnokmesteri, és pohárnokmesteri tisztségeket is szereztek.
A királynéi udvar egyik legtekintélyesebb méltóságviselője a tárnokmester volt, aki szolgálataiért fizetést kap, és egy 1290. évi 9. törvénycikk. alapján a nádor után a második udvari tisztségviselő. Egy 1298. évben kiadott 24. törvénycikk értelmében a király nevezte ki a királynéi méltóságviselőket. A királynéi birtokok száma mintegy kétszázra tehető az Árpád – korban, szemben például az esztergomi érsekség százhuszonkettő, az egri püspökség hatvanhat birtokával. Így a tárnokmester jelentős jövedelmek felett rendelkezett, majd feladatkörét a 14. század végére átvette a kincstartó. A tárnokmester fő tevékenysége ezután a szabad királyi városok feletti bíráskodás lett.
A jelentősebb hivatalok mellett, a főrangú családokkal (pl.: Tari, Bánfi, Hédervári, Országh családok) kötött házasságok is jelzik társadalmi rangjukat.
A család fénykora Zsigmond és I.Ulászló uralkodására tehető. Az egyik zászlósúri posztot, a pohárnokmesteri címet tizenhét évig folyamatosan a család tölti be. A Zsigmond király által alapított Sárkányos Társaság tagjai között megtaláljuk a Kompolthykat, ami szintén a család politikai súlyát bizonyítja. A rend, mely a király támasza volt a kormányzás során - egyfajta belpolitikai bázisként – a királyból, a királynéból, valamint huszonkét magas rangú tagból állt.
A rendet Zsigmond 1408. december 12- én kelt oklevelében alapítja meg. Jelvénye a körré görbült sárkány, amely a farkát a nyaka köré tekeri. Érdekes, hogy a király a sárkányt választotta jelvényül, kifejezve ezzel, hogy az ellenség megsemmisítésére törekszik. A rend tagjai a köpenyükön viselték a sárkány szimbólumot. A hátán látható vörös kereszt a sárkány legyőzését jelképezi. A tagok Szent György vértanút, illetve Szent Margit vértanút választották védőszenteknek.
Az alapítók között olyan neveket találunk, mint például a Nádasdyak, a Cilleiek, a Garaiak. A sárkány-rend a hit védelmére, az árvák, özvegyek oltalmazására szolgáló közösséget jelentett. A XV. század közepén- a zavaros belpolitikai időkben-, különösen a huszita háborúk idején, a család sajátságos formáját választotta a pénzszerzésnek. A Kompolthy birtokokhoz tartozó Oroszlánkői várban (Domoszlótól északra) pénzt hamisítottak, aminek bizonyítékai azok a rézlapok- amelyekre a hamis pénzt verték-, amiket a nánai várban találtak meg a régészek.
Az 1445. évi Rákosi országgyűlés május 7-én kelt 4. törvénycikke elrendeli a zavaros időkben emelt erősségek lebontását, kivéve a Pozsega megyében emelt erősségeket, valamint öt báró által, minden bizonnyal engedély nélkül építtetett várakat. A következő bárok mentesültek a törvény végrehajtása alól: Újlaki Miklós várpalotai vára, Marcali Imre verőcei vára, Bebek Imre sajóvámosi vára, Bebek Miklós és István pelsőci vára, valamint Kompolthy János kisnánai vára. A felsorolásból ismét jól érzékelhető a család politikai stabilitása és befolyása.
A Kompolthyak 1510- ben kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek: Országh Mihállyal és fiaival. E szerződés alapján a Kompolthy birtokok 1521- ben - Kompolthy Ferenc halálával - a fent említett Guti Országh Mihály birtokává lettek. Az 1540- es években a vár Losonczy István tulajdona, aki Országh Mihály özvegyét - Pekri Annát - vette feleségül. Losonczy engedte meg Móré Lászlónak – féltestvérének - hogy Nána várát használja, ott lakjon.
A várat 1543- ban a török elfoglalta Móré Lászlótól. Az erősség életében ez volt az egyetlen jelentős ostrom, amelyről információnk van. Móré Lászlóról általában kedvezőtlen kép él a köztudatban, mivel a dunántúli és tótországi várait részben elvesztette, részben eladogatta. Irodalmi vonatkozása is van a személyének, Gárdonyi Géza: Egri Csillagok című regényének elején felbukkan a neve, amikor Dobó és társai őt keresik a Cecey udvarháznál. A regényben előfordul még egyszer, amikor Török Bálinttal és Majláth Istvánnal találkozik az isztambuli Héttorony börtönében. Személyéről olyan kép él, hogy erőszakos, nyughatatlan ember volt, s mint ilyen, mikor birtokba vette Nánát, a vártól délre húzódó Eger-Buda útvonalon gyakran kirabolta az arra haladó török karavánokat. Egyszer azonban a budai pasa embereit fosztotta ki, mire a török főtiszt Kászim pasával együtt, megtámadja a nánai várat. Szorongatott helyzetében Móré segítséget kért Losonczytól, azonban ő ezt nem adta meg. A nánai várnak nem volt esélye a török ellen. Móré László kilátástalan helyzetében alkudozni kezdett a törökkel, eredménytelenül. Az oszmánok megrohanták a várat és 1543-ban Nána török kézre került.
Az előzményekről és a harc lefolyásáról Istvánffy Miklós (1538-1615) történetíró, királyi tanácsos írt részletesen.
Istvánffy elbeszélése szerint, mikor Móré az ellenség erejét látta, így cselekedett: „Akkoron osztán Móré tele erszényekből aranyokat s tallyrokat az kerítés alá menő törökre, megoldván az erszények száját, nagy számosan és sokat-, nyomónyit hinteni kezdte, azzal a tanáccsal, jóllehet immár igen későn, hogy míglen a törökök azoknak felszedésén múlatnának, ő maga elszaladhatna.”. A csel azonban nem vált be, Mórét a török elfogta, és Isztambulba vitte két fiával együtt. A település a török megjelenésével átmenetileg elnéptelenedett, ám hét évvel később, 1550- ben már nyolc házban tizenhét nős férfit írt össze a török defter.
Nánát a hódítók ekkor még nem rombolták le, ott az 1560-as évektől kevés számú őrséget hagytak hátra. Eger eleste után 1596-ban, az egri pasa leromboltatja a várat, s a település 1706-ig lakatlan marad.